Vargáné Harkai Luca vagyok, feleség, két csodás gyermek anyukája, népi gyógyító, női tanító, fitoterapeuta és az Amica Lunae megálmodója.
Egy olyan nő, aki úgy döntött “sziklára építi a házát”.
Gyermekkorom óta foglalkoztat a természet és az ember közötti kapcsolat, különösen a női test és lélek finom összhangja és a gyógyfüvekben lévő tudás. Célom, hogy segítsek a nőknek újra kapcsolódni saját belső ritmusukhoz, támogatni, hogy elmélyüljön a hitük és meghallják az elhívásukat amelyre teremtődtek. Megértsék az identitásukat és ezáltal megelégedést és örömet találjanak a szívükben.
Rólam
A boszorkányokat nem megégetni, hanem megérteni kell... így is indulhatna az Amica Lunae őstörténete.
Megkeményedett szív, bizalmatlanság és hiány. Az elégedetlenség hangja volt jelen az életemben.
Olyan kapcsolatokba léptem bele amellyel büntettem magam.
Bizonyítani vágytam, hogy elég okos és értékes vagyok, ezért tanultam képzésről képzésre. Közben persze, mindenhonnan olyan bölcs tanácsokat, gondolatokat olvastam, hogy pont jó vagy úgy ahogy vagy.
Én mégis azt éreztem bizonyítani kell az értékességem. Mindig célokat kreáltam.
Szülés után egy szomorúság hullám ült a lelkemre, nem tudtam miért, mi lesz így a családdal és a vállalkozásommal.
Felemeltem a kezem.
És akkor jött Jézus az életembe akinek átadtam mindazt aki vagyok. Mindent.
A szívembe boldogság és béke költözött. Elkezdődött egy belső átrendeződés, a kapcsolatom önmagammal, a férjemmel, a gyermekeimmel, a világgal. Megtaláltam a célomat és a helyemet amiben jól vagyok.
Elégedett lettem, nincs hiány csak a bőséges élet.
Teljesség ő benne
amica lunae
A gyógyító asszony unokája
5 éves lehettem, amikor a kertben sétálva nagymamám rámutatott egy növényre, majd megkérdezte:
- Mi ez?
- Cickafark - válaszoltam.
- És ő mi?
- Széles levelű útifű.
- Mire jó?
- Kiütésekre, csípésre és köhögésre - hadartam el.
- Jól van kiscsillag - így hívott sokszor- menjünk főzni.
Körömvirág és cickafark krém rotyogva főtt a konyhájában. Kis tégelyekben pihentek a hűtőben a kencék. Nagy vászonzsákokban várakoztak a leszárított gyógynövények, hogy tea legyen belőlük. Délutánonként pedig emberek érkeztek talpmasszázsra az én varázskezű nagymamámhoz. Üldögélt a rekaméron, és csak masszírozott. Szinte látott a kezeivel, érezte, hogy hol van a testben probléma.
Mikor megakarták köszönni neki, csak ennyit felelt:
“Nem köszönjük, egészségünkre!”
A holisztikus megközelítésű gyógyítást tőle tanultam, születésemtől fogva.
A nagymamánk sejtje, az édesanyánk petesejtje melyből mi születtünk.
